A gerincvelő sérülése. -

1.) Mi történik a gerincvelő sérülésekor?

A gerincvelőt csontgyűrűk veszik körül, melyeket csigolyáknak nevezünk. Ezek a csontok alkotják a gerincoszlopot, amely az elsőszámú támasztéka a testnek. Nagyon sok csontból áll, egymás tetejére helyezve, mint az építőelemek. A gerincvelő ezeken a függőlegesen egymásra helyezkedő csontok védelmében helyezkedik el..

A gerincvelő az agy kiterjedése ebben a csigolyák által formált csontos csatornában. Körülbelül 45 cm hosszú, amely az agyalaptól indulva halad lefele a hát közepén át körülbelül a derékig. Olyan, mint egy telefondrót köteg. Nagyon sok idegpálya fut benne, mint a drótok a telefonkábelben. Az idegpályák üzeneteket közvetítenek az agy és a test részei között, kapcsolatot hoznak létre az agy és az izmok között, érzéseket közvetítenek az izmokból, a bőrből az agyhoz ingerület, idegimpulzusok formájában.

(1. rajz: A gerincvelőt csigolyacsontok védik)


A gerincvelő leggyakrabban akkor sérül, amikor a csigolyacsontok eltörnek, kificamodnak vagy rendkívüli módon elmozdulnak. A csontsérülés pedig ütést gyakorol a gerincvelőre, azt folyamatosan nyomja vagy nyírja. Mindez a gerincvelőn bevérzéshez, megduzzadáshoz vezet, amely az idegpályák impulzusvezető képességének romlását, elvesztését eredményezi. Mintha átvágták, megsértették volna a telefonkábelt, illetve abban néhány drótot, drótköteget. A gerincvelői idegpályák nem tudják úgy az üzeneteket közvetíteni az agyhoz vagy az agyból a test részeihez úgy, mint korábban. A sérülés feletti idegpályák továbbra is úgy működnek, mint addig. A sérülés alatt olyan, mint amikor a telefon nem működik vagy rosszul hallható benne a hang. A gerincvelő károsodása olyan funkciók elvesztését eredményezheti, mint a mozgás vagy az érzés. A károsodás leggyakoribb oka baleset, más szóval trauma, mint például autóbaleset, lövési sérülés, sportbaleset, esés stb. De impulzusvezető képességromlást eredményezhetnek még a betegségek, a daganatok és a veleszületett rendellenességek (gyermekbénulás, gerincdaganat, nyílt gerinc, stb.) is. A legtöbb gerincvelősérültnél a gerincvelő folyamatos marad, de mégis funkcióvesztést eredményez károsodása. A gerincvelősérülés nagyon eltér olyan, más gerincsérüléstől, mint a korongsérv vagy az idegbecsípődés. Valaki „kitörheti nyakát” vagy „összetörheti a hátát”, még nem biztos, hogy sérült a gerincvelő. Ha csak a gerincoszlopot alkotó csontok károsodtak a gerincvelő körül, de magát a gerincvelőt nem érintették, az ilyen esetekben nem tapasztalható funkcióromlás vagy bénulás a csontok rögzítése után. Ezért is érdemes különbséget tenni gerincsérülés és gerinvelősérülés között.

A legfontosabb teendő a gerincvelő sérülésének kezelésekor meggátolni bármilyen további mozgást és visszaigazítani az elmozdult csigolyát az alaphelyzetébe. A sérült idegpályák gyógyulása pedig a szervezetnek a keletkezett duzzanat természetes úton való megszüntetésének képességén múlik. A felépülés mértéke végső soron a kiváltó sérülés súlyosságával függ össze, azon múlik, hogy a gerincvelő szerkezete mennyire módosult véglegesen . Nem lehet előre pontosan megjósolni a felépülés mértékét, a duzzadás miatt működésképtelen idegpályák helyreállhatnak, de a megsérült idegszálak helyett nem növekednek újak, s a sérülés helyén keletkezett hegszövet nem képes vezetni az idegimpulzust, ingerületet.

(2. rajz: A gerincoszlop sérülésekor a gerincvelő károsodhat)

(3.rajz: MR felvétel )

(4-5.rajz: Gerincoszlop részei )